Mit jelent itt az ágens
A jelenlegi MI-diskurzusban az „ágens" általában egy eszközöket hívó MI-modellt jelent, a RatioCloudban viszont az ágens maga az üzleti objektum: a lead, a szerződés, a megrendelés, amely életciklust és hatáskört kap ahhoz, hogy önállóan cselekedjen az őt üzembe helyező vállalat nevében.
Hasznos analógia a meghatalmazással dolgozó ügyvéd: a megbízó határozza meg, milyen ügyeket kezelhet, milyen korlátok érvényesek, és milyen döntések maradnak nála. Ezeken a kereteken belül az ügyvéd felméri a helyzetet, mérlegelési döntéseket hoz és cselekszik, anélkül hogy minden lépés előtt felhívná a megbízót. A meghatalmazás jelöli ki a határokat, az ügyvéd azokon belül működik.
A RatioCloudban a viselkedésdefiníció tölti be a meghatalmazás szerepét: meghatározza, mit tehet az ágens az egyes állapotokban, milyen feltételek mellett, és mi marad fenntartva embernek. Amikor a helyzet meghaladja a meghatalmazást, az ágens eszkalál egy emberhez: kontextussal, javaslattal, és mindennel, ami a gyors döntéshez szükséges.
Mit kap az ügyfél
Mindenhol, ahol hálózat működtet azonos folyamatot sok telephelyen, ugyanaz a minta ismétlődik: egy franchise-hálózatban az új partnerek onboardingja csúszik, mert senki nem követi, melyik lépésnél akadt el; egy értékesítési irodában ajánlatok járnak le válasz nélkül, mert az értékesítő nem látta időben; egy szervizhálózatban garanciális ügyek határideje megy el, mert a rendszer nem szólt.
A RatioCloud ezt a terhet veszi le. Ha az ágensek működnek, a kétszáz nyitott tételből a legtöbbet az ágensek kezelik a felhatalmazásukon belül: follow-upot írnak, emlékeztetőt küldenek, időzítőt figyelnek, eszkalálnak ha kell. A munkatárs reggelente egy rövid listát lát azokról a tételekről, amelyekhez tényleg ő kell. A kétszáz tételből talán tíz kerül elé, indoklással, kontextussal és javaslattal.
Hol tart ma
A platform Azure-on fut, fizető ügyfél még nincs. A rendszer önállóan épült, saját kódbázissal, és kereskedelmi üzemben még nem volt, így traction-mutatók sincsenek.
Az infrastruktúra megépült és működik: a parancs-csővezeték, amely ugyanazokat a szabályokat kényszeríti ki minden cselekvőre; az ellenőrzött kapuk; a PostgreSQL sorszintű biztonsági szabályok, amelyek adatbázis-szinten választják el a bérlőket; a viselkedésdefiníciók; az eseményrendszer; és a teljes audit-napló. A motort egy teljes, végponttól végpontig tartó értékesítési ciklussal validáltam: 15 összekapcsolt objektumtípus, a leadtől a szerződésig.
Ami már ma működik: a napi összefoglaló, amely priorizált listát ad arról, mi fontos, természetes nyelvi indoklással, szerepkör szerint szűrve. Egy pilot ehhez annyit kíván, hogy a partner kiválaszt egy folyamatot, közösen definiáljuk a viselkedésdefiníciókat, és néhány telephelyre feltelepítjük, kódmódosítás nélkül, mert egy új objektumtípus a motorban definíció, nem fejlesztés.
A következő lépés az MI döntési réteg, amely natívan kapcsolódik a jelenlegi struktúrához: a motor már most elfogad ágens-típusú cselekvőktől érkező parancsokat, és ugyanazokat a szabályokat alkalmazza rájuk, mint az emberi cselekvésekre. Az MI-réteg bekötése nem átalakítás, hanem egy új cselekvőtípus aktiválása a meglévő rendszerben.